13Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szenteidet Jeruzsálemben: (1Sám 8,5;1Sám 9,15.17;10,1) 14És itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják. (1Sám 13,13.14; Zsolt 89,21.22) 15Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt. (Csel 25,10.12;26,1;Csel,9 20. 29.) 16Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni. (2Kor 11,23-33) 17Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, a ki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyiljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel. (Luk 3,15.16; Ján 1,20) 18És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék; (Csel 2,39;3,26;5,20;10,36) 19És miután evett, megerősödék. Vala pedig Saulus a damaskusi tanítványokkal néhány napig. (Gal 1,17) 20És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia. (Luk 23,14-23; Ján 18,38) 21Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, a kik hallák, és mondának: Nem ez-é az, a ki pusztította Jeruzsálemben azokat, a kik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket fogva vigye a főpapokhoz? (Gal 1,23)